Azt szeretem a vendéglátásban, hogy mindig nagyon érdekes emberekkel lehet találkozni. Nagyon sok jó sztorim van, és ezeknek a többségét a munkám során hallottam.
Már öt éve pultozok egy belvárosi bárban, és azt kell mondanom, hogy az emberek egyben a legpozitívabb és a legnegatívabb tényezők is egy ilyen munkahelyen. Nagyon szeretem hallgatni az érdekes történeteket, látni a nagy találkozásokat, szuper bulikat, de sőt, első csókokat és lánykérést is végignéztem már! Ezzel szemben az emberek irtózatosan bunkók tudnak lenni, főleg a csaposokkal. Úgy érzik, csak mert abban a pillanatban ők a vendégek én meg az alkalmazott, ezért bármit megtehetnek. A beszólogatás még csak hagyján, az mindennapos. A “helló kislány” meg a “szia cica van gazdád” teljesen hétköznapos mondatok, amiket hozzám intéznek általában nagyon bizalmatlan külsejű, és sokszor idősebb – mondanom sem kell férfi – vendégek.
Mondjuk történt velem olyan is, hogy kiszolgáltam egy férfit egy este, aki nagyon fel akart csípni engem. Hárítottam, de addig addig mondta, amíg kénytelen voltam odahívni a fiú kollégámat, hogy az este további részében foglalkozzon vele inkább ő. Majd másnap elmentem bevásárolni, és ugyanezt a férfit megláttam a plázában a feleségével, és a gyerekek kezét fogva. Egy pillanatra meglátott, de rögtön el is fordította a fejét. Hihetetlen…
A legújabb sztorim inkább hasznos, mint érdekes, hiszen egy olyan emberrel beszélgettem, aki biztosításokkal foglalkozik. Na, nem amolyan biztosítási ügynök volt, aki mindenfélét rád akar sózni, hanem a PannonSafe nevű cégnél dolgozik. Ő mesélte, hogy hogyan is találkozott először a céggel. Nem valami kellemes, de annál viccesebb a történet.
Az történt, hogy az úr, hívjuk most B.-nek, egy budapesti lakásban lakott, amit nem sokkal azelőtt örökölt. Eléggé le volt lakva, nem volt valami komfortos, és B. el is akarta adni idővel. Erősen felújításra szorult volna a kis lak, de úgy tűnt, tartható még a helyzet egy ideig. Sajnos ez tévedés volt, a baj lecsapott: méghozzá egy csőtörés formájában. Ekkor B. elgondolkozott, hogy ugyan, mit lehetne most kezdeni. Rákeresett, hogy lakásbiztosítás csőtörésre, és látta, lenne lehetőség arra, hogy a biztosító fizessen a lakásbiztosítás után. Amikor viszont előkereste a lakás papírjait, akkor rájött, hogy a lakásbiztosítási szerződés teljesen rosszul van megkötve, és ők nem jogosultak erre a pénzvisszatérítésre! Gondolhatjátok, nagyon lesúlytó volt a hír.
Ekkor döntött úgy B., hogy ha már muszáj megcsináltatni úgyis a csöveket, akkor fel is újítja a lakást. Ez persze egy hosszabb folyamat volt, de B. boldogan mesélte, hogy nem bánta meg, és mennyire pillangó hatás volt ez az egész történet… Hiszen ha nem lett volna csőtörés, akkor felújítás sem. Ha pedig nem lett volna felújítás, akkor nem találta volna meg a leendő – mostani – munkahelyét, amit imád! Megkötötte a felújított lakásra a lakásbiztosítást, amiben mindenféle bajra biztosíttatta a lakást. Amikor látta, hogy milyen gördülékeny náluk az ügyintézés, akkor döntötte el, hogy utánanéz, nem keresnek-e embert. Ugyanis B. már akkor is pénzügyi tanácsadóként dolgozott, csak más szektorban. Szerencséje volt, mert éppen voltak nyitott pozíciók. Így alakította hát teljesen új irányba B. életét egy csőtörés!
Jó volt beszélgetni vele, hiszen látszott rajta az életvidámság és derű. Azt hiszem, én is fel fogom keresni ezt az oldalt, és csekkolom, hogy nem tudnék-e valami jobb lakásbiztosítást kötni a kis otthonomra.