A családunknak generációk óta kocsmája van. Még a dédnagyapám kezdett el anno ezzel foglalkozni. Az volt a szava járása: „egy jó fröccs minden megold, még a legsötétebb órán is.” Ezzel a hitvallással vetjük a vendéglátóegységeket évtizedek óta, és már én is olyan korba léptem, hogy nem kímélnek a vezetői feladatokkal kapcsolatban sem.
Az utóbbi időben ugyan is a klasszikus értelemben vett kocsmáknak leáldozott. Vagy is, inkább úgy fogalmaznék, hogy kocsmának hívni egy vendéglátóhelyet, mondhatni lealacsonyítja, elvesz az értékéből. Manapság már „pub” kell az embereknek, főleg a fiataloknak, pedig nem látom be, mi a különbség. A pub nem más, mint kocsma külföldiül, attól még, hogy annak nevezzük, a lényege nem lesz más. Az emberek eljönnek, isznak, berúgnak, sokszor vállalhatatlanul viselkednek, így volt ez mindig, és nem is fog változni. De alkalmazkodni kell, ha az ember életben akar maradni, így elmondhatom, hogy a generációk óta működő kocsmahálózatunk első „pub-ját” én vezetem. De nem csak a névben, hanem a szolgáltatások mennyiségében és minőségében is követnünk kellett a trendeket. Bevezettük például az „all you can drink” csomagot, mikor fix összegért annyit ihatnak, amennyi csak beléjük fér, és lehetőség van nálunk mindenféle fantasztikus rendezvények lebonyolítására is. Nem, mint ha korábban a kocsmát nem lehetett volna kibérelni, de most teljesen más oldalról kell közelíteni, hogy megfelelően hangozzon. Amit a legkevésbé szeretek, azok a szalagavató afterek. Úgy viselkednek akkor a srácok, mint ha egy este alatt kellene meginni az elmúlt 4 évet. Ilyenkor mindig sok a balhé, de összességében megéri, főleg az új annyit iszol, amennyi beléd fér szolgáltatásunkkal. Az igazat megvallva élő ember nem tud annyit inni, amennyit ilyenkor kifizetnek. Talán a kiszámíthatóság miatt lehet ez tetszetős a számukra. Tudják, mennyibe kerül, és nem költik el a jövő havi komplett uzsipénzt az esti bulira.
Ami már ennél sokkal jobb buli szokott lenni, az a legénybúcsú, leánybúcsú, szülinap, eljegyzés. Ilyenkor a vendégek zöme felnőtt, sokkal kevesebb a macera, nem kell annyit takarítani utánuk, és a bevétel is jól alakul, mert tudnak inni ésszel, de mértéktelenül. Az ilyen rendezvényeknél általában az igények is nagyobbak. Kénytelen voltam party szervizes cégeket felkutatni, hogy minden igénynek megfelelően ott tudjunk lenni a szeren. Sokszor van szükség ételre, ehhez már több megfelelő cég is van, akikkel jól tudunk együtt működni. Ami ezen kívül szintén fontos, az a díszítés és a party kellékek. Nem volt egyszerű, mire megtaláltuk a megfelelő céget, akiknél mindent lehet kapni, amire szükség lehet, és nem is kell hozzájuk rohangálni, mert kiszállítanak nekünk mindent, amire szükségünk van. Főleg a tematikus buliknál szokott ennek nagy jelentősége lenni, mert ott mindig valami különlegeset kérnek tőlünk, és ez a cég, az én nagy szerencsémre, normális áron tud biztosítani mindent, amire szükségem lehet.
Az új struktúra olyannyira jól működik, hogy még apám is, aki a világ szkeptikusa, leült velem beszélgetni, hogy mit hogyan csinálok, honnan szerzem be a party kellékeket, és minden mást, ami szükséges, mert elgondolkodott rajta, hogy ő is megugorja ezt a saját vezetésű helyein. Az öreg nagyon ragaszkodik a megszokotthoz, nehezen lép, nehezen változtat. Szerinte, ami egyszer működött, amire volt igény, ha az jó, az emberek megszokják és kelleni fog nekik. Sajnos ki kellett ábrándítanom, mert mostanság ez nagyon nem így van. Annyira keresik az emberek az új és ismeretlen ingereket, hogy az félelmetes, és az új sem sokáig új, minden hamar elterjed, majd lecseng. Nem tudom, mi lesz a következő lépés, hova kell még fejlődni. De ha így haladok, és ilyen jól tudok alkalmazkodni a változásokhoz, előbb utóbb eljuthatok arra a szintre, hogy elindítsak egy régi, békebeli helyet, ahol nem fogok megfelelni elvárásoknak, olyan lesz, amilyennek én szeretném, és az sem fog érdekelni, ha senki nem jár oda.