Múlt hét pénteken nagy dilemmával találtam szembe magam, a délutáni program kapcsán. A „híres” pénteki programjaim általában jól alakulnak, a legtöbbször kitalálunk valami különleges dolgot, vagy csak lazítunk egy kocsmában a srácokkal pár sör mellett. A legutóbbi alkalommal két igen izgalmas program közül kellett választanom. A barátaim a szokásos péntek esti sörös lazítást tervezték, Balázs barátunk tiszteletére, aki hazalátogatott Olaszországból, ahol jelenleg él és dolgozik. Nagyon rég láttam utoljára, szívesen elbeszélgettem volna vele…
Az öcsém, Ati pedig kinézett egy motorosboltot a környékünkön, ahova be akart nézni, és mivel közös hobbink a motorozás, ezért engem hívott magával. Azért Atival nem mentek olyan egyszerűen a dolgok, akárhányszor mentem be vele egy üzletbe, olyan még nem fordult elő, hogy egy óránál kevesebbet töltöttünk volna bent. Motoros boltba pedig motorral kell menni, ez teljesen egyértelmű. Csak attól féltem, hogy ha Ati elhúzza a dolgot, mire hazaérek és lerakom a járgányt, már nem marad erőm vissza tömegközlekedni a városba, és lemaradok Balázsról meg a srácokról.
Viszont Atit sem akartam megsérteni, ezért igent mondtam neki. Reméltem, hogy gyorsan lezavarjuk a dolgot, aztán mehetek kocsmázni a srácokkal.
Aztán, mikor belépünk az üzletbe, minden megváltozott. Ennyi motoros felszerelést egy rakáson még sosem láttam. Megbabonázott. Percekig csak álltam, nem tudtam, hova kapjam a fejem, mit nézzek meg először. Nem úgy Ati, akinek határozott elképzelései voltak a dologról, túratáskát keresett a motorjára, és célirányosan elindult a táskák felé. Kérdeztem, hogy lehet, hogy rá nincs hatással a hely, mire azt felelte, hogy nem először jár itt, a múltkor már benézett hazafelé a munkából, ő akkor kapott sokkot. Azóta otthon kinézett magának valami táskát a motorra, merthogy egy hosszabb túrára indul a barátaival nemsokára.
Végül aztán annyira jól éreztem magam, hogy Atinak kellett kirángatni az üzletből, mikor végzett. Vett egy táskát, persze előtte rápróbálta a motorra, hogy passzol-e, de minden stimmelt.
Én nem vettem semmit, csak a nyálamat csorgattam a sok jó cuccra. Persze azért kinéztem néhány dolgot karácsonyra, vagy arra az esetre, ha hirtelen pénz állna a házhoz. Hiába, egy motorosbolt csak motorosbolt marad.
Olyan gyorsan végeztünk, hogy bőven volt időm otthon letenni a járgányt s visszajutni a városba, Atit is hívtam, hogy jöjjön velem, egész jóban voltak Balázzsal, amíg itthon lakott. Egy kicsit kellett győzködni, de végül beadta a derekát. Persze útközben csak a motorosboltról volt szó, no meg persze a motorozásról magáról. Majdnem elfelejtettünk leszállni a villamosról.
Aztán végül csak sikerült meglelnünk a többieket, és az este további része is nagyon jól alakult.
Persze álmomban is motoron száguldoztam még….